Nápoly történelme egészen a bronzkorig vezethető vissza, így a Föld egyik legősibb folyamatosan lakott településeként tartjuk számon. Ez a város büszkélkedhet a legnagyobb óvárossal szerte Európában, és több történelmi temploma van, mint a világ bármely más városának. Rengeteg látnivalót kínál Olaszország harmadik legnagyobb városa, melyek sokszor a mindennapi zaj és káosz mögött bújnak meg. A kávézókban rögtönzött énekszó, az utcán olykor családi civakodás hallható - a nápolyiak egyáltalán nem szégyellik kimutatni érzelmeiket...

Via San Gregorio Armeno

A város történelmi kerületében helyet foglaló út Itália legjobb helye a presepe-nek, avagy a toszkán szokásnak (a kis betlehem-kiállításoknak). A művészek fából vagy agyagból készítik el kis jászlukat, melyek a hagyományos Jézuska-ábrázolástól kezdve az egészen személyes témákig különböző helyzeteket jelenítenek meg. Sokszor saját családtagjaikat formálják meg, vagy éppen valamilyen népszerű kultúra tagjait. A nápolyi presepe története a XVII. században vette kezdetét, mikor III. Károly fafaragókat bízott meg, hogy örökítsék meg az uralkodói család tagjait. Azonban maga a hagyomány akkorra vezethető vissza, mikor az utca a Ceres istennek szentelt templomnak adott helyet, és a hívők agyagfigurákat ajánlottak fel az intézménynek.

Sansevero-kápolna

A Régészeti Múzeumhoz közel helyet foglaló Sansevero-kápolna Nápoly igazán egyedülálló látványossága. 1590-ben épült meg kápolnaként a Sansevero-család számára, majd a XVIII. században Raimondo di Sangro, a dinasztia hetedik hercege újramodellezte barokk stílusban. A hóbortos arisztokrata, feltaláló, alkimista szabadkőműves Raimondo felkérte Giuseppe Sammartinót, hogy készítsen egy szoborgyűjteményt, mely mögött szimbolikus jelentések, titkok rejtőznek. Ide tartozik az a szobor is Krisztusról, akit egy márványból készült átlátszó fátyol fed. A kápolna alatt található egy szoba is, ahol bizonyos históriák szerint a herceg saját cselédjein kísérletezett. A feltételezett áldozatokból kettőnek konzervált teste is megtekinthető a kiállításon.

Teatro di San Carlo

A nápolyi Teatro di San Carlo viselheti a legrégibb folyamatosan működő operaház címet Európában. III. Károly építtette a piros-arany operaházat, így az kapcsolatban állt a királyi palotával. Az 1737-ben elkészült operaház átadásával egy új stílus alapköveit tették le, melyet minden építész igyekezett utolérni. A páholyok hat sorban ölelik körbe patkóalakban a színpadot, s hátul található a gyönyörűen kicicomázott királyi páholy. Az operaház több millió dolláros renoválása 2010-ben fejeződött be, s szinte régi pompájában tündökölhet.

Nápolyi királyi palota

A királyi palota visszaidézi azt a korszakot, mikor a Bourbonok uralták Nápolyt, bemutatja a pompát és a hatalmat. Az építkezések az 1600-as években kezdődtek meg, de a kiállítás részét képező 30 szoba nagy része csupán a XVIII. században készült el, mikor III. Károly költözött be. A turisták felmehetnek a csodálatos márványlépcsőn, hogy eljussanak a színházhoz, a trónteremhez, a királyi hálószobákhoz és más termekhez, melyeket aprólékos freskók, gobelinek, porcelánok díszítenek, illetve portrék híres festőktől, mint Titian vagy Francesco Liani.

Nápolyi dóm

A San Gennarónak, a város védőszentjének felavatott nápolyi dómot a benne évente háromszor is megrendezett ceremónia miatt ismerik annyian. Ezeken a napokon hívők tömegei látogatnak el a dómba, hogy a szent vérereklyéjét láthassák ismét folyékonnyá válni, mely azt jelenti, hogy a városban minden rendben van. A XI. és XII. század között épült fel, később több mint száz ősi görög templomokból mentett oszlop felhasználásával renoválták. Emellett egy IV. századi templomot és egy V. századi keresztelőkápolnát is beolvasztottak a dómba.